A gyakorlás és a mérés viszonya a nyelvi felkészülésben
A nyelvi készségek bármely szintű fejlesztésében, a nyelvvizsga-felkészülésben és –felkészítésben is alapvető fontosságú, hogy miként viszonyul és hogyan fejleszti, támogatja egymást a gyakorló–, valamint a tesztelő/mérő tanulási fázis. Arányuk és pozíciójuk ugyanis kulcsfontosságú a tanulási folyamatban!
Noha a diákok többsége megmérettetési helyzetben izgul, szorong, adott esetben alulteljesít, kétségtelen, hogy a teljesítmény, a megszerzett tudás mérésére szükség van! Hiszen képet kell kapnunk időről időre arról, hol tartunk, az adott pillanatban milyen mélységben tudjuk, ismerjük az adott tananyagot. Nagyon sokat nyerhetünk abból, ha a kijavított és a hibáinkat feltáró tesztekből megértjük, mi az, ami stabilan a miénk már, amit tudunk, készségszinten értünk. De a tükörre szükségünk van ezzel párhuzamban annak feltérképezésében is, hogy hol kell még erősödnünk, gyakorolnunk.
Miért jó a teszt? A teszt átlátható, strukturált, célirányosan és gyorsan mér, megbízható képet fest. Megfelelő módszertani rálátással, a feladattípusok lényegének megértésével korrekten és stabilan fel lehet rá készülni.
Ezen a ponton érkeztünk el a legfontosabb tényhez: tudnunk kell, hogy a felkészülés íve, folyamata tiszteletet kíván! A tanulásnak, megértésnek, meg kell adni a megfelelő időt és ráhangolódott elmélyülést! Különösen fontos ez a nyelvtanulásnál, hiszen egy másik logikai rendszer, kultúra és képi-metaforikus gondolkodás megértéséért dolgozunk! Az egymásra épülő lépcsők: megérteni – tanulni – gyakorolni nem átugorhatók.
Az alapvető nyelvi készségek (írás, beszéd, írott és hallott szöveg értése) természetesen komplex egységet alkotnak. Gyakorlásban és tesztelésben azonban tréningezhetjük kiemelt hangsúllyal, típusfeladatokkal külön-külön is mindegyiküket. Fontos, hogy megfelelő útmutatást, értő terelgetést, színvonalas és a tudásunknak megfelelően összeállított gyakorló- avagy tesztsort kapjunk.
