Stationenlernen, avagy tanuló-állomások a német órán

Rengeteg iskola pedagógiai programjában, helyi tantervjavaslatában szerepel alapelvként a nyitott oktatási formák preferenciája. Alapvető 21. századi európai oktatási törekvés, hogy az iskolák befogadó attitűddel, a tanulói személyiségre orientáltan működjenek.

 

Ennek értelmében a pedagógus feladata, hogy konstruktívan, ösztönzően, a belső motivációt erősítve támogassa a reflektív tanulást, így tehát mindenekelőtt a kooperációt, a felfedezést és a kreativitást bontakoztassa ki a gyermekek tanulási stratégiáiban.

 

Az oktatási minőséget az jellemzi, hogy kiemelten magára a tevékenységre, problémamegoldásban pedig a tanulási tapasztalatokra fókuszál, nem a hiányosságokat, hanem az erősségeket méri, erősebben a kompetenciákra, azok fejlesztésére támaszkodik. Értékelési eszköztárában az értékelés sokszínű funkcióira támaszkodik, tehát komplex módon nem a részleteket, hanem az egészet tartja szem előtt, hiszen a teljesítmény az egyén lehetséges fejlődési potenciáljában, és a fejlődés ütemében mérhető. A különböző munkaformák megválasztásában a konstruktív didaktika és a reformpedagógia vívmányai döntőek.

 

Összességében tehát a befogadó (inkluzív) iskolai minőség kulcsszavai a tevékenység-orientáltság, a differenciálásra való készség és képesség, valamint az individualizáció.

 

Ezúttal a nyitott oktatási formákon belül a tanuló-állomások (klasszikusan Stationenlernen) lehetőségét járjuk körbe. A témában számos kutatás, tanulmány született, azzal a konklúzióval, hogy ezen munkaforma jelentős mértékben képes hozzájárulni az élményalapú tanuláshoz.

 

Designed by Freepik

 

A Stationenlernen alapelveit 1952 Ronald Ernest Morgan és Graham Thomas Adamson fogalmazták meg, maga a fogalom pedig eredendően a sportból származik („circuit training“), ahol is a sportolóknak bizonyos sorrendben, vagy szabad kötetlenséggel kellett adott állomáshelyeken bizonyos gyakorlatsorokat elvégezniük.

 

Az oktatásban ez úgy jelenik meg, hogy a diákok feladattervet kapnak kézbe, amelyeket állomásoknak nevezünk. A gyerekek a feladatok kivitelezés során a rendelkezésre álló idejüket szabadon osztják be, a feladatok sorrendjét szintén szabadon választják meg, továbbá rugalmasan dönthetik el azt is, milyen munkaformában (önállóan, pár-, vagy csapatmunkában) érdemes dolgozniuk. Az elvégzendő feladatsorban szerepelnek kötelező (az új anyag feldolgozására irányuló, vagy éppen a gyakorlást, bizonyos ismeretek elmélyítését célzó), valamint választható (ismétlő, tovább-vezető) feladatok.

 

A változatosságot különböző munkaformák, mint pl. kézműveskedés, barkácsolás, írás, olvasás, hallgatás, szemlélés, szaglás, számítógépes munka, játék, mozgás garantálják. A tanár szerepe a tanulási folyamatban mindenekelőtt az, hogy a diákokat támogatóan kísérje a munkában, célzottan legyen képes segíteni nekik a következő tanulási lépcsőfok megtervezésében. A nyitott tanulási formák során a diákok elsajátítják, hogyan tudnak a saját teljesítményükre reflektálni, azaz felmérni a haladásukat, a saját tanulási igényeiket; megtanulják továbbá azt is, hogyan tudják hatékonyan ellenőrizni magukat (pontosság, hibafelismerés tekintetében), fejlődnek továbbá egyben időtervezés, önkép, felelősségvállalás terén is. Mindezen aspektusok nyomán lehetővé válik számukra, hogy a saját tanulási folyamataik tervezését és alakítását a saját kezükbe vegyék.

 

A nyitott tanulási formák célja tehát az, hogy úgy dolgozzon fel bizonyos tanulási tartalmakat, hogy közben erősítse a szociális beágyazottságot, az összeszedett saját munkavégzést, az egyéni felelősségvállalást, önállóságot, a minden érzékszervet magában foglaló örömtanulást, továbbá a Learning by Doing -elve alapján új tanulási formákat vezessen be.

 

A munkafeladatok összességükben mind lehetővé teszik a differenciálást úgy nehézségi fok, mint érdeklődési kör tekintetében is. Központi szerep jut az önellenőrzésnek. A tanár ezáltal a szabad kapacitásait arra fordíthatja, hogy akár egyénileg. akár csoportosan támogassa a diákokat, egyéni kérdéseket válaszolhasson meg, illetve kezelhesse az esetlegesen felmerülő problémákat.

 

A Stationenlernen különleges formája a Lernzirkel, ahol is a tartalom belső összefüggése szerint a tanulóknak minden állomást abszolválniuk kell, mivel azok összefüggésrendszerükben egymásra épülnek és csak kerek egészként érik el a tanulási célt.

 

Mint minden kooperatív technika, így a Stationenarbeit is több előkészületet igényel. Tanulói motiváltság, hatékonyság, eredményesség és örömből fakadó munkavégzés tekintetében azonban mindenképpen megéri a belefektetett időt és energiát.

 

Dr. Peres Anna

DAF kiadói referens

Klett Kiadó